MERÍTÉS II. Kovács Péter ,, MOTOME " grafikusművész munkáiból 2026. 09.23-10.06.
Kovács Péter (…) valójában lélekanatómus. Régi dolog ez, évszázadok, ha nem évezredek óta izgatja az embert, hogy hol is van a lélek. Mert hogy van, az még régebb óta evidens számára. A probléma mindig az volt, hol is keresse.
Kovács Péter képeit, rajzait nézegetve/ismerve az a gondolat bujkál bennem régóta, hogy e megjelenített, leheletfinom, szinte lebegő korpuszok valójában egy láthatatlan sebhelyet lepleznek, takarnak el előlünk, az időt. Azt az időt, amelyet sem pillanatnyiságában, sem örökkévalóságában nem tudunk se megragadni, se felfogni. Hiába próbáljuk a legkülönbözőbb filozófiai trükkökkel megfogalmazni az élményt, hogy pl. az idő nem létezik, vagy hogy áll. Igazából mégis azt gondoljuk és értjük rajta, hogy mi állunk (változatlanul az időben). Mint egy vonatablakban például. A táj meg ugye elsuhan, elrohan mellettünk. Minden nézőpont kérdése tehát. (Látszólag.) Így filozofálgathatunk Kovács Péter képei előtt, és nem nagyon jutunk sehova, de ez nem is baj. Kérdéseink néha fontosabbak, mint a rájuk adott/adható válaszok.
Jász Attila: lélektest. Avagy a köztes lét árnyképei ( részlet)
